Ez a könyv arról a három hónapos antropológiai kutatóútról szól, melyet az észak-kenyai Chalbi-sivatagban és a dél-etiópiai Omo-medencében tettem. Egyedül vándoroltam, csomagjaimat legtöbbször magam cipeltem, a helyiekkel együtt aludtam, ettem, legeltettem az állataikat. Ha elfáradtam, szamarakat vagy biciklit béreltem, stoppoltam, hajóra vagy teherautóra ültem. Antropológiai szempontból leginkább az érdekelt, hogy milyen viszonyban vannak a 21. század elején a sivatagban élő nomád népek a sivatag határán létrejött városokkal és a kormányokkal. Tisztában voltam azzal, hogy a választ csak úgy kaphatom meg, ha minél több helyre eljutok. Sivatagok mélyére, isten háta mögötti porfészkekbe, ahol nem ritkák a fegyveres nomád rablóportyák és a nőrablások sem.